1965. november 17-én az UNESCO szeptember 8-át nevezte ki az olvasás nemzetközi napjává. Céljuk, hogy felhívják az írás-olvasás készségének fontosságára az emberek figyelmét: az írni és olvasni tudás alapvető emberi jog, a tanulás alapköve. 1966 óta minden évben világszerte ünneplik. Az olvasás nem csak tanuláshoz szükséges, hanem kellemes időtöltés is: kikapcsolódás, amelynek során fejlődik az ember szókincse, memóriája, kreativitása. Egyszerre hat a képzeletre és az érzelmekre is.
Az UNESCO határozatának elfogadását egy korábban lefolytatott, minden kontinensre kiterjedő ENSZ-felmérés előzte meg, amelynek adatait a szervezet 1957-ben publikálta először. A beszámoló szerint az ötvenes évek végén az emberiség mintegy 44 százaléka bizonyult írástudatlannak. 1978-ra ez az arány 32,5, 1990-re 27, a XX. század végére pedig 16 százalékra csökkent. Ugyanakkor míg az írástudatlanok aránya az összlakosságon belül csökkenő tendenciát mutat, abszolút számuk globálisan évről évre növekszik. A földön jelenleg csaknem egymilliárd írástudatlan felnőtt él. Noha az UNICEF, az ENSZ Gyermekalapja 1990 óta küzd azért, hogy a világon minden gyermek iskolába járhasson, még mindig százmillió felett van azoknak a száma, akik nem élhetnek ezzel a jogukkal.
