Feliciter
Engedélyezi, hogy fontosabb híreinkről értesítést küldjünk Önnek? Értesítéseink a böngésző beállításaiban bármikor kikapcsolhatók.
Engedélyezem
Kult
Idővel minden kiforogja magát
2021. március 27.
„A történelmi eseményekhez, évszámokhoz, földrajzi helyekhez hű művet olvashatjuk család- és fejlődésregényként is, írója egy percig sem engedi elkalandozni figyelmünket.” Hajnal Géza kritikája a Hazátlanokról.

Kováts Judit Hazátlanok című regényéről írt kritikát Hajnal Géza, cikke a Tiszatájonline-on jelent meg. Ebből idézünk.

„Kováts Judit eredeti szakmája szerint történész-levéltáros, alapkutatási területe a reformkor volt. Ám családi indíttatásból interjúzni kezdett, és az oral history eszközével óriási anyagot gyűjtött egyéni sorsokról, családtörténetekről, népszokásokról, városfejlődésről, ételekről, s ki tudja még miről. A makrotörténelem hatalmas folyamát mikrotörténeti patakokká szelídítette, a száraz tudományos adatokat művészi értékű irodalommá érlelte. A tökéletes tabuként kezelt téma így könnyebben juthat el minden nyitott szívű emberhez. Erős párhuzamot vélek fölfedezni Lili és Köves Gyuri, Kertész Imre Sorstalanságának hőse között; határozott karakterek, de elbeszélési módjuk és következtetéseik hasonlóak. Ahogy a Sorstalanság, úgy a Hazátlanok sem egy népcsoport, vagy egyes családok szenvedéseiről szól csupán, hanem az egyetemes emberi létről és annak viszontagságairól. A bűn és a nyomában járó kín nem relativizálható, nem kisajátítható, mindannyiunk terheként hordozzuk őket.

Lilit az élet nagy csodája, a szerelem viszont nem kerüli el, ebben nem kell nélkülöznie szinte egyetlen pillanatig sem. Lángoló kapcsolatának ellenpontozása szülei elhidegüléséről szintén rendkívül finom ecsetvonásokkal van megrajzolva, ahogyan a szereplők túlnyomó többsége is. Egy-egy mozdulattal, jellemző mondattal látjuk, halljuk őket: a mamát, a papát, Erna nénit, Kingát, Elsit. Kováts Judit azt a nyelvet találta meg, amivel ez az alapvetően szomorú történet elmesélhető. A regény szerkezete feszes, a levéltáros precizitásával megkomponálva.  Az első könyv tizenkilenc fejezete a régi hazáról és annak elvesztéséről, a második könyv tizenkilenc fejezete pedig az új haza meg nem találásáról szól. Az utolsó, huszadik fejezetben pedig visszatérünk a múltba és elindulunk az élhető jövő felé. „Az idő gyilkos, csendes, alattomos gyilkos. Aki nem bír felejteni, az meghal.” Mondja Lili, hogy tovább tudjon lépni az életben. Kováts Judit harmadik könyvével pedig ennek ellenkezőjéről tett tanúbizonyságot. A paradoxont pedig mindenkinek magában kellene feloldania.”

A teljes cikk itt olvasható el:

Tiszatáj online - irodalom, művészet, kultúra (tiszatajonline.hu)

PRINT LAPOK