A jelöltek és esélyesek között számos név bukkant fel előzetesen, fogadóirodákban is lehetett tippelni a leendő győztesre. Mások mellett olyan neveket emlegettek a díj várományosaként, mint Margaret Atwood, Murakami Haruki, Cormac McCarthy, Jamaica Kincaid, Anne Carson, de mint szinte minden évben, felvetődött Krasznahorkai László és Nádas Péter neve is.

A díj bejelentését online végig lehetett követni a Svéd Királyi Akadémia weboldalán és YouTube-csatornáján, a ceremónián Anders Olsson akadémiai tag méltatta a díjazottat és munkásságát.

A svéd akadémia indoklása szerint Louise Elisabeth Glück összetéveszthetetlen hangja miatt kapta a díjat, amelynek díszítetlen szépségével egyetemessé tudja tenni a személyes létezést. A méltatásában elhangzott, hogy költészete őszinte, kompromisszummentes, és világosan jelzi, hogy a költő megértésre vágyik. Humor és csípős ész jellemzi. Költészetét gyakorta emlegetik önéletrajziként, de a Nobel-díj irodalmi bizottsága szerint mégsem nem lehet csupán vallomásos költőnek nevezni, mert inspirációért inkább a mitológiához és a klasszikus költészethez nyúlik vissza, ezeket transzformálja át modern költészetté, univerzalitást keres. Munkásságának három fő jellemzője: a családi élet témája; szigorú, de játékos intelligenciája és a kompozíció kifinomult érzéke.

Louise Glück 1943. április 22-én New Yorkban született, Long Islandon nevelkedett, édesapja Daniel Glück üzletember, édesanyja Beatrice Grosby lakberendező. Apai nagyszülei magyar zsidó bevándorlók, akik a huszadik század elején emigráltak Amerikába, új hazájukban boltot nyitottak. Apja volt az első a családban, aki az Egyesült Államokban született. Louise a szüleitől hallott görög mitológiáról, Jeanne d’Arc történetéről, ezek voltak első irodalmi élményei.

Középiskolás korában anorexiában szenvedett, ami fiatal felnőttkorában is kihívás maradt számára, de hosszú éveken át tartó terápia révén sikerült kigyógyulnia. A Sarah Lawrence College-ra és a Columbia Egyetemre járt (ami lehetőséget adott a speciális igényű diákok képzésére), de diplomát nem szerzett.

Az egyetem után titkárnőként dolgozott, férjhez ment, elvált, majd 1968-ban jelentette meg első verseskötetét. A kilencvenes évek hozták meg számára a sikert, ugyanakkor személyes életét egy újabb válás nehezítette meg. 2004-ben a new york-i ikertornyok elleni terrorista támadásra könyvnyi terjedelmű költeményben reflektált.

Louise Glück számos fontos amerikai elismerésben részesült már, így például a Nemzeti Bölcsészeti Medálban, Nemzeti Könyvdíjban, a Nemzeti Könyvkritikusok Díjában és a Bollington Díjban. 2003 és 2004 között az Egyesült Államokban a Nemzet Költője volt.

Műveiben központi helyet foglal el a trauma feldolgozása és megértése, a vágy és a természet megfigyelése. Verseiben kendőzetlen őszinteséggel beszél a szomorúságról és az elidegenedésről, ugyanakkor a humor is fontos szerepet játszik költészetében. 

Alkotói munkája mellett évek óta tanít költészetet több egyetemen.

Érdekesség, hogy Louise Glücknek magyarul még nem jelent meg kötete, de folyóiratokban olvasható jónéhány verse magyar fordításban.

A litera.hu cikkében egyik magyar fordítójától olvashatunk Louise Glück költészetéről.